Denis 1992 telén került hozzánk az illatos úti sintértelepről mentettem ki. Kedvencnek vették meg, kertesházban tartották, de nagyon rosszul bánhattak vele, feltételezzük, hogy a gyerek, mert a fajtára nem jellemző módon nekitámadt annak, csúnyán összemarta s így  rács mögé dugták. Rizikos volt az akkor alig 2 éves lányom mellé haza vinni, de mert elég kutyás tapasztalattal rendelkezdtem úgy döntöttem egy esélyt megérdemel ez a kutya. Az ex gazdik annyira embertelen körülmények között tarthatták, hogy a kutya bundájába több hetes ürülék volt beágyazódva. Egy hét minden napi fürdetésbe került mire rendbe raktam a kutya szőrét. Mivel tudtam, hogy gyereket támadott meg természetesen otthon a gyerek közelében csak szájkosárral közlekedhetett. Miután hazaértünk a felügyeletem mellett bemutattam egymásnak őket amire a kutya teljesen normális módon reagált. Egy-két óra elteltével hagytuk egy kicsit önállóan ismerkedni őket. A lányom ült a szönyegen a kutya a lába között feküdt, ő simogatta teljesen nyugodtan, mire egyszer csak Denis felpattant és egy nagy lökéssel feldöntötte a gyereket, majd probálta megmarni. Szerencsére mivel a lányom nem félt a kutyával sírás nem volt csak meglepődésében nyíltak nagyra a szemei. Odaugrottam és elkaptam a kutya grabancát amit elég erőteljesen megráztam, helyretéve a korlátait s megmutatva ki a falkavezér. Mivel intelligens fajtáról van szó, a kutya összehúzta magát nem volt támadó, inkább csodálkozott mi is történt vele. 2-3 hét elteltével a lányom mint örökmozgó véletlenül az ajtóban fekvő Denise lábára lépett, mire a kutya felpattant és rámozdult, hogy megharapja a gyerek lábát, de az utolsó pillanatban megállt a mozdulattal. Természetesen mivel minden együtt töltött pillanatukat figyeltem ezt is láttam. Mosolyt is csalt az arcomra, mert ez első incidenst követően talán ez volt az első olyan mozdulat Denise életében, amiben a kutya tudatosan gondolkodott és nem a dühe kerekedett felül. Látszott a kutya tekintetén mikor rámnézett, hogy maga is meglepődött és elismerést várt tőlem. Odamentem és enyhén megráztam a nyakán a bőrt, majd odahívtam a lányomat és együtt simogattuk tudatosítva a kutyában, hogy mi sosem fogjuk bántani.

Egy hónap elteltével, mikor a kutya már folyamatosan kisérte a lányomat a lakásban úgy döntöttem elérkezett a bizalom ideje és levettem a szájkosarat róla. Természetesen továbbra is folyamatos megfigyelés alatt voltak azért továbbra is. Egyik nap a konyhában főztem szokás szerint s közben rá-rá pillantottam, mikor a lányom megint az ajtóban fekvő kutya lábára lépett jöttében-mentében. A kutya erre felálllt és odébb ment lefeküdni, minden zokszó nélkül. Nagyon büszke voltam, hogy egy ilyen hányatott sorsú kutya ismét vagy elöször életében teljesen bízik a gazdájában.

Denise nem sokáig volt nálunk, mert mint kerti kutya láthatóan minden jó ellenére vágyott a kinti életre, így hát kerestem neki egy jó gazdit aki ezt a vágyát meg tudta adni neki. Denise 13 évesen távozott tőlünk.